Miért van az, hogy rabláncon élni kellemes?
Tudom, így kimondva furcsa ez,
de kimondatlanul partja vesztett vergődés,
fuldokló szavak tolongása… Nyelés,
majd újra, és újra visszaöklendezés…
Kérőddz még a dolgon,
de ne áltassad azt, ki vagy!
Nézz magadba!
Tested börtön, lelked rab.
Így próbálod eljátszani önmagad,
de a rács mindkét felén magad vagy,
míg őrized a foglyodat.
Kétszer egymagad,
de legalább szabad.
Tudom, így kimondva furcsa ez,
hogy rabságod az, mi szabaddá tesz.
De láncok nélkül
csak a végtelen nihil lehet létező.
Úgy rád hullanának a nem létező falak,
s megrokkannál semmi súlyuk alatt.
Csupán egy kitöltetlen mező,
annyi lennél a rejtvény hátoldalán,
kellemetlen, és üres.