repülj! ha törött szárnnyal is
lezúzott napjaink után
mikor ember már nem súg, nem kiált
csak egy maroknyi szempár néz sután
ívedet keresve
de lépéseik, bár tétován
mégis visszafordíthatatlanul
haladnak egy keskeny ér nyomán
már a lét másik oldalán
de még visszalopnak pillantásaik
egy-egy emléket tollad alól
majd egy mosoly kíséretében tűnnek el kedves árnyaik
s a horizonton innen egy maradsz
az utolsó gondolat, mely sírjukra hull
hogy léptüket nem szegte soha a reménytelen
az emberiségnek majd ennyi
míg az embernek néhány boldog pillanat jut vigaszul