megváltozott a keret
besűrűsödött feketére
és a mélyből
kék szemekkel
néz le rám a kép

egy szomjazó kanca
oltja bánatát
miként a kék világról
egy kis tófalatkát
letép

távolban
növeszt testet
a keserűség
hegyormán dacol
kínjaival
de lábaiba torkoll
a férges feketeség
mellyel önmagát
és a tavat
mérgezi rég

-

talán
ha összenéznének
a mély szemek
illedelmes
kerülgetések helyett
akkor megváltozna megint
ez a baljós árnyalatú képkeret