gyertyám lángján
almafa ágán
nesztelen’ ül
s hintál a hold

gyermeket altat
őrzi az álmát
hétfejű sárkányt
kardélre told

csillagok gyúrnak
hintalovat
vágtába indul
az éj szekerén

felrázza lelkén
a földi rögöt
s nyílik a hajnal
a két tenyerén

a nap szeme izzik
a ránc szelídül
de roncsol a méreg
mi mélyre hatolt

gyertyám lángján
nappalok árnyán
őrizd meg lényedet
annak mi volt