elképzelt vonatok zúgnak el felettem,
eltévedt a csend a sánta sorok között,
csak a kisbetűk alszanak rendezetten,
éberségem képzet csukott pillám mögött.

Radnóti kísért az olvasóteremben,
színtelen diákon szaladnak a szavak,
jó értelemben már mindent elfeledtem,
mint a költő szemből félrenézni, ha vak.

vagy tán ekkor is a szív lát énhelyettem,
pupillám csak kitágul és koszolódik,
negyedszázad után újat nem lát a szem,
csak az érzés az, mi másképp morzsolódik.

mint ez a rózsakert, tegnap még szerettem,
de ma megcsal szememben az ösztönnyi kór,
fagypont karistolja botjával a lelkem,
elfáradtam, elszakadt a köldökzsinór.