az útba karcolom majd az utolsót,
hogy ott legyen jelem,
hogy ha jössz majd,
még ha önmagadba fut
századszor is a kígyózó jelen,
tudd, nem volt hiába…
a ma még küzdelem,
de holnap már megpihenj,
és hidd el: itt maradsz,
mint egy nem szűnő sejtelem…