Nincsen veszély…

Ha virágba borulnak a fák,
sétányra szórják szirmukat,
s mint illatukat az orgonák,
úgy hintik szét varázsukat,

s én olyan leszek, mint egy gyerek,
ki nem hitte, de létezett,
úgy lépek, Apu, ahogy veled,
s tudom, a kezed még vezet.

Bár akadnak néha bús napok,
s fáradt arcomon könny pereg,
de nem hagyom, és nem adhatom
a régi, boldog gyermeket,

mert magvait szórta sok imád,
és újjáéled a kövön,
a résekből bújó gyöngyvirág,
Anyu, ezt neked köszönöm.

Amikor úgy érzem, fáradok,
megcsodálom a kék eget,
s egy kopott dallamot hallgatok,
amit Nektek köszönhetek,

és mint kit sosem hasít a szél,
átcaplatok az életen,
ne féltsetek, hisz nincsen veszély,
egyszer én is megérkezem…

2013. március 21.