Hajnalnyi nincs…

A parkban a szíjfű kalászba nyúlik,
hajnalfény torpan a vén fák alatt,
ágak ölében parázsként vajúdik,
lángolna ugyanis, de nem szabad.

Reményként tűnik el, és egyre messzebb
- a távolsága már nem mérhető –
bokrokon átkúszva még belereszket,
amíg a fénye a magasba nő.

Alatta ébred az alvók világa,
bíborból naranccsá foszlik egy tincs,
s mire az álom is életté válna,
a parkra borul egy hajnalnyi nincs…

2013. június 10.