Fehérek a fények…

Nem, nem változik, még fehérek a fények,
átcsillognak azok, átsütnek a fákon,
- csak a csendek ne, csak azok ne lennének -
hiszen még a nyárvég színeit is látom,

s nem is az fáj, hogy már rozsdállnak az évek,
- hisz a barna szép szín, dió és gesztenye -
csakhogy nem láttam még, nem nézhettem még meg,
hogy másik földrészen milyen a berkenye.

A szellő már őszt hoz, simogatón, lágyan,
pedig csak a száraz levelet kotorja,
szomjas most a zöld is, szomorúan álltam
egy megkopott padnál – ez lett hát a sorsa -

újabb nyár szökött el. Nem jön vissza többé.
Bennem már csak az őszt érlelik az évek,
aztán azok válnak homályossá, köddé,
azok, miket eddig nem élhettem még meg.

2013. augusztus 24.