Ahogy a harangok…

Hogy vágyod a napoknak nyugalmát,
a csendet, mi az otthonban lapul,
falióra cinkos kattogását,
hogy ne szólj, csak hallgass makacsul,

ne láthasson sok kíváncsi szempár,
csak te lehessél veled, egymagad,
feladat se, amely ma még rád vár,
semmi szenny sem, ami rád ragad,

de félóra, s hiányolsz egy hangot,
egy pillantást, mely közben átölel
meghittséggel, ahogy a harangok
zúgásában bújik égi jel...