Lélekig…

Terád gondoltam este még,
mikor a nap már elpihent,
szemed tüze még bennem ég,
s a pillanat, mit lopva csent,

kezed féltését éreztem,
a biztonságot, mit adott,
tudom, talán csak vétkezem,
s lehet semmit sem hagytam ott,

csupán az óra csendje volt,
de oly gyengéden átölelt,
ahogy a szürkületbe folyt
és megfestett egy égi jelt,

belém ivódott csendesen,
s hiszem, mégiscsak létezik
szerelem, túl az ikszeken,
egészen mélyen, lélekig…

2014. január 17.