Havas éjben...

Széjjelgurultak a gyöngyök,
fulladnak a hangok,
némaságra ítéltettek
berozsdállt harangok,

ma mégis mind újra csendül
megtörve a csendet,
kisfalukban, városokban
ünnepet hirdetnek…

Csipkés havon apró lábak
örömmel totyognak,
Mackó kutya farkcsóválva
örül a dolognak,

égből pottyant fehér holmi
bűvöli el őket,
hidegével megcsipkedi
a kis nevetőket.

Apu szólít, gyertek, kincsem,
s karjába kap menten,
odabenn a kis Jézuska
nektek csenget, szentem.

Gyertyalángok csókolják az
aranyszínű cukrot,
kis karácsony, nagy karácsony…
anyu könnybe csuklott.

Fenyőillat, ezüst dió,
káprázatos fények, 
apró masnik, színes doboz,
mit rejthetnek… Nézd meg!

Hajas babát, meséskönyvet
takarnak az ágak,
csillagszórók varázsporral
hintik a szobánkat.

(Havas éjben csengő csendül,
ló patája koppan,
két csöpp gyermek édes álma
hisz az angyalokban…)

Megint csillognak a gyöngyök,
csengőt hallok, halkan,
szívem egyik apró csücskén
karácsonyi dal van.