Nagy Ilona/pirospipacs: Volt és nem volt…

Megint sunnyogva szökik el a nyár,
megcirógatva néhány vén padot, 
a fák közötti csenden körbejár,
s visszatekint, a gyepen mit hagyott.

Sovány melege még meg- megsimít,
szembehazudva minden csillagot,
visz pipacsot és sárga gólyahírt,
mézszín kalászból fésült színpadot. 

Oly gyenge már… A folyó is sekély,
bár békalencsék ringnak a vizén,
és üde zöldben él a partszegély,
de kövein már megvakul a fény.

Keringőt szédül egy kénszínű levél,
hisz táncpartnere csak az ősz lehet,
itt egy tüske, ott egy kerge szél, 
volt és nem volt emlékeket temet…