Nagy Ilona/pirospipacs: Ősz(eső)

Földre mosta a sárga lombot
e csendes őszi hajnalon,
esőtől-ázott padra rontott
egy régen szunnyadt fájdalom.

Szuszog a szél és jobbra fordul,
azután balra - így kering -,
egy ajtó éppen megnyikordul,
s lomhán indul egy szürke ing.

Őszi magánytól sír a táj, ma
felhő és fény vív nagy tusát,
nyugalma is csak csöndes-árva,
s lelkemen nyílként sajdul át.