Nagy Ilona/pirospipacs: Ősz-szerelem

Megcsodáltam az őszi fákat
- hány ősz rohant el nélküled -,
aranyszínűt, meggyvér- barnákat
- régen még fájt a „nemveled”-,

egyik sétányon hullt a sárga,
beleszédültem teljesen,
nem is látszott a szürke járda,
forgott a világ kedvesen

és megremegtek mind a lombok,
üres hintán ringott a szél,
kavarogtak a levélfodrok…
Mesél az ősz, megint mesél,

izzó színektől forr a város,
ma csak az ősz van itt velem,
páratlan bár, de mégis páros, 
nekem most ez a szerelem.