Nagy Ilona: Leporolom...

Tegnap a felhők tavaszra gyűltek, 
gerlék napoztak az ágakon, 
a térre színes kabátok ültek 
és langy szél turkált a sálamon. 

Egy újság kavart az utcasarkon, 
a postás fütyült és úgy tekert, 
egy kutya bottal harcolt a parton, 
két kacsa „popsi fenn” ünnepelt. 

A vízfelszínen hullámba botlott
és vakon koccant meg rajt’ a Nap,
levélkupacból gólyahírt bontott 
s fütyült a rigó a fák alatt. 

Végre felbolydult kicsit a város,
s mind, ki a téltől már viszketett  
szabadban nyüzsgött páratlan, s páros… 
Tavasz lett. Leporolom a nippeket.