Ragyogósi:
Megírtam
Megírtam, leírtam, hogy nem ismétlek
mondatokat.
Ezüst szálakon hintázó angyalok
diktálták örök hangjukon verseim
minden anyányi nagyságú sorát.
Aki nézte, nem láthatta, évek-gyűrte
szemével hiába kutatta csipkemintáim
szépségét, neki már nem mondom tovább.
Megírtam, leírtam, hogy nem ismétlek
mondatokat.
***
1200:
Inverz
Tudja Ön, hogy míg cigarettánk parazsát néztem,
hallgattam és nem nyúltam melléhez merészen,
mert inverz univerzumunkon nem volt átjáró,
meg hát... ott lődörgött egy csomó szájtátó.
***
Sen Ki:
Kérdőjelek
Mi végre és hogyan? Másrészről
a csillagok is mintha visszatértek
valahonnan, onnan nézve kézből
etethető-e angyal? Ezen ki agyal?
Szememmel nézem, hogy értsem.
Néha túl sok bizonytalan kérdést
teszek fel, vagyis talán mégsem?
***
Hohó:
Hógo-yo!
szavak és tettek lendületében bízva
rendesen görgettem, aztán pisla
mintha
Nagykörün most
minta lenne a hóban, nos jól van
ez.
varez
a tél, de csusszanó a láb
s a vágy...
szóval
a hóval
mi oldódó
nem is tudom...
hol van az a szórósó.
***
tökjó107:
Van időm
Permeteg percek csepegnek,
monoton unalom-utamon.
Tévelygő ember! – hiába remegsz,
Nemere erdőd dib-dáb csupán!
Taximban ülsz, s én álmodozhatok:
dugó van Pesten és Budán.
***
a Lép:
Alkalmazkodás
Tört varázsú éjben hagyott két szemem,
s lábunk alá a csend a hajnal fényeit veti.
Élesen hasít belém a józan értelem:
ha nem fűtök be, szőrös leszel, mint egy jeti!
(Vigyázat, lesz még!)
