Mert a hó felett egy éjjel itt kering,
más időkbe váltva látomást vetít,
sétatárs vagyok, szerelmesen szelíd,
és puhán, hideg kezed fogom megint.

Lágyan ellobogtak itt lopott hetek,
völgybe zárt tanyánk titokra lelt ölén,
tót falunkba így jutok hamar le én,
nélküled, de most: kicsit megint veled.

Kőrakott, s fehér falak, piros tetők,
Étterem virít az utca oldalán,
s Dobre vécser-ék a kocsma pult előtt.

Intek és köszöntenek, szemük furán
kérdező, s hiányod újra ár, elönt,
úgy, ahogy nem ért el annyi év után.