Fullextra.hu

Képzeletem szitaszárnyain árnyék,
kék színeit átveszi tőle az ég,
mintha homályüvegén belelátnék,
ám reszketeg és kihagyó ma a kép.

Édesen átoson újra a szépség,
zöld illata fonja a fű levelét,
mégis, a lábam alatt van a kétség,
sár foglya, ha mély nyomain belelép.

Csendes a szív, ami már keveset vár,
rég távoli fényben a Heszperidák.
Nézd! Szemed elhagyatott helyeket lát,
s nem hullik a földre az almavirág...