Csak fogytak bennem a virágos színek,
míg tanultam, hogy minden mindegy,
csak néztem szürkén magam elé,
míg vitt a lábam hazafelé.

Csak fogytak veled a vesztett idők,
s a bánatom egy gitárra nőtt,
elmondhattam volna vele rég,
hogy mi volt veled igazán szép.

De most...
Nem mondhatok neked mást, itt nem,
ez az egyszerű blues a mindenem.

Csak gyűlnek veled a bús hangok,
ahogy az úton lassan elballagok,
mögöttem végleg elmaradnak,
nincs helyük az olcsó szavaknak.

Mert most...
Nem mondhatok neked mást, itt nem,
ez az egyszerű blues a mindenem.

Csak ennyi az, mi itt maradhat,
ennyi jut a sok szép vacaknak,
amik lehet, csak bennem voltak,
mint az együvé fektetett holtak.

Mert már...
Nem mondhatok neked mást, baby, nem,
ez az egyszerű blues a szívem.