Tér és idő
(Hardromantika II.)
Az on-line költő – aki most éppen vizsgabiztos volt az óbudai laktanya sokat megélt 206-os termében – fél füllel hallgatta a kissé dadogó feleletet. Időnként bólintott egyet, ha helyes adatot, vagy tényt közöltek vele az unalomig ismert anyagból. És ha elakadt valamelyik félelemtől lebénult diák, akkor halkan, megnyugtatóan feltett egy-két segítő kérdést.
Persze, néha ez sem segített.
Nem tartották túl szigorú, vagy pláne kegyetlen oktatónak, s nem is kapott olyan beceneveket, mint "Vigyorgó Halál", vagy "Vérfarkas". Sőt. Semmilyen becenevéről sem tudott, ami lehet jó is, meg talán rossz is.
Biccentett erre a mélységes igazságra, amivel alaposan meglepte a diákot, mert az éppen vetített, azaz előadta a semmit színes, széles vásznú filmként... és ezzel ő is tisztában volt.
Elhallgatott zavarában.
- Jó, ezt kiveséztük – mondta a tanár álmatagon eleresztve egy félmosolyt. – Térjünk át a B tételre! Zárt terek...
"Hm. Terek, helyek és az idő" - morfondírozott. Három évig volt itt kollégista és később is sokszor kért szállást, ha a fővárosban volt dolga.
És sokszor volt dolga.
Az a helyzet, hogy egy lány..., régen...
***
Amikor aznap reggel megérkezett, megkérte Csaszti nénit, hogy a főnöki szobát adja, ha lehetséges. (Ennek saját fürdőszobája, hűtője, sőt még tévéje is volt!) Csaszti néni (akinek szinte senki se tudta az igazi nevét, talán már ő maga sem) cinkosan ráhunyorított, majd közölte: - Két puszi és egy jó kávé a kantinban, Palikám!
A jó kávéról tudni kell, hogy egy bizonyos keresztény miszticizmus része.
Az istenfélő ember így szóla vala Annácskához, aki a púlt mögött áll, mint rendesen: - Egy jó kávét kérek!
Majd lerak négy kávényi összeget.
A liturgia szerint Annácska kacsint, majd elsiet a csészével a titkos szentélybe.
Kisvártatva üdvözült mosollyal (amiben gyanúsan sok fog található) átadja a fekete folyadékot, miközben a pénz valahogyan eloszlik!
Kiskanál és kockacukor is jár hozzá, de ahhoz senkise nyúl! Hanem...
A lelkiekben tisztulni vágyó hívő zutty, egy mozdulattal felhajtja az anyagot!
És érezé vala torkában hogyan válik a jó kávé:
Unicummá!
Nos, így. Ímé az a bizonyos kereszt szentsége.
Egyébként tudta Pál, hogy a lány csak később érkezik, de azért összetolta az ágyakat, behűtött egy üveg Törley Talisman-t és bekapcsolta a tévét. Hamarosan elunta a dolgot és inkább kiment a Flóriánhoz.
Itt viszont elcsábította valaki.
Személyesen Philip K. Dick, az író.
A "Kizökkent idő"-t nem tudta a kirakatban hagyni, megvette hát.
Leült a Thermae Maiores romjai mellett egy sörrel és olvasott. Két komlóidővel később rémülten ébredt a valós időre, majd szaladni kezdett a villamosmegállóhoz. A lány már kicsit morcos volt, de még várta. Szidta is rendesen a férfit, de aztán kézen fogva indultak a szálláshelyükre.
Tudom, hogy manapság még egy szakácskönyv is elképzelhetetlen némi erotikus tartalom nélkül, de ezt a délutánt hagyjuk meg nekik.
Talán inkább hallgassuk meg azt a párbeszédet, ami este hangzik el egy jó kávé mellett.
- Milyen könyvvel akartál megcsalni, te szemét?
- Ez egy lenyűgöző sci-fi! Az író relativizálja az időt és a helyet, egy igazi zseni!
- A helyet is? Ezt nem értem.
- Háát, ezt nehéz elmagyarázni, de mintha lennének olyan helyek, amik megkötik az időt. És az ki is zökkenhet, izé.
- No, ez már magas, de látom, hogy neked is! Azért még engem szeretsz?
- Mindig is szeretni foglak, bárhol és bármikor.
***
Hm. Az idő kizökkent, a hely maradt. A lány pedig... Rég volt.
Legalábbis ezt gondolta az on-line költő és vizsgabiztos, amíg bekanyarította a kegyelemkettest.
A vizsgázón követhetetlen módon száradt fel az izzadtság és a szemeiben valami asztalontáncolás és egy négyzetméter sör igézte jelent meg, az Oázis presszóban.
Ebéd után rettentően sok ideje maradt Pálnak, ezért elsétált a Flóriánhoz. Benézett a könyvesbolt kirakatán és
Meglátta Philip K. Dick új könyvét, a "Visszafelé világ"-ot.
Gyorsan megvette.
Szinte transzban indult a Thermae Maiores romjaihoz és kért egy sört.
- Jézusom! Most mi lesz? – motyogta, eldobva a maradék racionalitást is. - Itt a hely, itt az idő! Csak el kell olvasnom!
Kinyitotta a könyvet és belenézett a felvezető idézetbe.
Aztán keserűen nevetni kezdett, hogy többen is rácsodálkoztak.
Lassan abbahagyta és csak bámulta az egyre jobban elmosódó sorokat:
"Mert sem hozzád közeledésünkhöz,
sem tőled távolodásunkhoz,
helynek nincs semmi köze."
Szent Ágoston
|
|