Már másodszor
ürít hamust
a pultos csaj,
még egy sört hoz
- alig habost -
a túloldalt,

...érzem a füstön is át
barna bőre illatát.

Enyhe mosolyt kapok úgy,
semmiért, ahogy veled...
volt, hogy e kézbe simult
lassan, óvatos kezed.

Szép ez a lány, a talány
csak belül kering, s nevet,
hogy szeme mennyire más,
mint szerelmesen szemed.

Lágy a hajában a szín,
ötvözetbe hull, s terül,
mégis a párban a rím
nálad énekelt, s hevült.

Tétova sorban a toll
és a cetli jegyzi már,
hogy milyen itt, valahol,
még az őszi napsugár.

S míg harmadszor
ürít hamust
a pultos csaj,
meg egy sört hoz
- alig habost -
a túloldalt

...érzem az éveken át
még a bőröd illatát.