Szétfújná a füstöt a szél,
ha most rám bíznád a tüzed,
csak emlékünk korma mesél,
lásd be, tűz már nem lehetek.

Nyáron zápor, égszakadás?
Novemberben zúzmara, dér,
halálos, csöndes havazás,
az lennék virágodon én.

Talán hajnal harmata még,
amit csak felszívna a nap?
Lehetnék. Felvinne az ég,

nézném lábad merre szalad,
s ha felhővé válna a vég,
esőt: hajadra esnék.