Ezer éved élted el már
rövid napok hevében,
virulens kis istened jár
konok fejedbe régen.

Levadászva mind a szépet,
de elfogyott a zsákmány,
ami megmaradt: a szégyen,
s ma gyermekedre ez vár.

Szemetébe fúlt a múltad,
pedig milyen sokat várt,
lobogód a Holdba szúrtad,
s nyomodba senki sem járt.

Ember!

Rendezd hát a hibáidat
ördögi aggyal,
mert néhány kilobájtnyi csak
benne az angyal!