Simítja csöndem a dal, mi sóhajtva kering tovább, lehet, velem van a baj, de még érzem a ritmusát. Szememre alkonyatot, papíromra betűt szitál, ütemre karcolatot, ha szívünk helye újra fáj. Susogsz belül, valahol..., csak én múlok el így tovább, elejtve koppan a toll, de még tudja a két sorát:
