Lassulón, hisz elveszett a zord harag,
hegytetőre ér az éktelen világ,
ebben itt, ma senki sem talál hibát,
szívem is csitul, de szinte megszakad.

Zöld fenyőkbe olvadón a bükkösök,
hómezőkbe, orka szélbe fújt csodák,
tarka nyírfa törzseken titok-rovás,
töbrökön leírt boróka bűvkörök.

Mord időm telére mennyi tarkaság!
Sziklaélre jéglegény feszít gyalut,
bőr-avarba Fagymaró, a varga vág.

Furcsa társ... Az élet is hagyott tanút.
Új irányt. Elém kerülve vadcsapás
jelzi tán, hogy árva földemen van út.