Harald koszorúja XII.

Kedvesem, találkozunk megint talán!
Végre ott, kitárt karomba zárhatom
lelkedet, lejár időm, s a fájdalom.
Nincs határ! A vég egy új világ csupán.

Nagy varázs az átkomat ma zúzza szét
és ki mást? A Holdfiát idézgetem:
„Most segíts atyám, segítsd a gyermeked!
Hogy szerelmesét elérje újra még!”

Mert tovább a félelem se téved el,
tűnhetek, ha veszni kell, veszek te kincs!
Bármilyen helyen, tudom, te létezel.

Megtalál igézetem, ha elveszik
büntetett korom, mi véget érhetett,
és szabad lehet Harald: a jog szerint!





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=23317