Szapphó, mi, fá, szó
Felfelé néztem, csivitelt a nap, szép... - bár az éj most már eleget maradhat -, nézd, a morcos számra mosoly szalad szét: hála Kodálynak.
Pár vonalban pötty, de zenék a sorsok, - végesen szórt kotta a dallamokból -, nyárutó még dús idején a sok-sok fecske a dróton.
|
|