Fullextra.hu

Az őszi délután vörös haján
a szél teker be kósza tincseket,
kezed simít, lazábbra engeded,
s a langy sugár mereng a nyár után.

A szám mögött pimasz kamasz nevet,
vidáman így lehet belül gyerek,
ki végre egyszer úgy, csak úgy szeret,
miként a rét: virágba színeket.

Az árnyak oldalát a szembefény
zajosra szűri át, de még az ég,
olyan derűs, a kék feszíti szét.

Milyen sokáig egybe volt a kép...
örökbe kaptuk, azt reméltem én,
pedig ma
              pix
         e
     lek
             re hull
                   tunk
   szét.