Pont mikor kikértem azt a drága sört,
mondtad azt: te látni tudsz velem. Legyen,
hát figyelj! Lecsendesült a langy hegyen
mind a sárga fény, bezárja most a kört.

Fellegek mögött a láng ma pont olyan,
pont miként az i-phonod mutatta meg,
szürke robbanás, foton vihar felett:
néz az Istened, nevetve- morcosan.

Tűzkaréj az alkony enyhe sóhaján,
majd lecsengve árnyra vált a kék zenit,
hagyva még időt a tollamon talán,

míg a csillagokra rákacsint megint
és az éjbe forduló rigók dalán
Ő segít ma, pontosan, s a szív szerint.