Szonettidő
Kocsma udvarán a nyárfa ága ad
némi hűsölést, s kevéske árnyakat,
s míg mögöttem újra por lepett utak,
most csak ácsorog fejem felett a nap.
Pára lepte hűs pohárra rajzolok
béna szíveket, na, íme, még egy ok,
hogy ne írjam azt, amit csak én tudok:
néha rád figyelhetek, tehát vagyok.
Biztos édesen szelíd az őszi fény
ott, ahol ma rád szitál a délután
és a bőrödön simít tenyérnyi szél.
Visszahúz a lepkeszín idő talán,
és maradsz kicsit, ha van helyünk elég,
...ülj le itt. A kocsma nyári oldalán.
|
|