Furcsa így, a vak decemberünk után
ködre felköhögve némi füstös ízt,
hogy kezemre láthatatlanul simíts,
míg körömre ég a félbetört gyufám.

Úgy aludtak itt a varjak ülte fák,
mint a régi sztárok ósdi filmeken,
míg a fényre rebbenő szemek felett
lángszirom hasítja át a félhomályt.

Szmogba festve, színre bontva fényhidak
húznak át, jövőbe nyitva új utat,
míg a völgy felé lenézve megszakad

most a gondolat. Hisz így: a tél mulat.
Bár az évutó petárda tűz alatt,
bennem egy kevéske... sárga nyár maradt.