Váratlan következmények III.
Váratlan következmények III.
- Nemá!
- Mondom! Áttetováltuk a kínaiakat sima, fehér, bőrszínűre, izé… nagyrészt. Azért itt-ott kreatívkodtunk egy kicsit, így hagytunk megmaradó „kilátszó” részeket, amiből Nagy-magyarország, Kossuth-címer, Hajrá Fradi! ilyesmi lett.
- És a szemük? Az azért elég jellemző!
- Plasztikázás. Egyébként némi mongolredőt megengedtünk, mert manapság újra divatos.
- És mi lett velük az átnevelés után? – kíváncsiskodott a pultoscsaj.
- Semmi különös. Rendben beilleszkedtek. – mondta Pistabá. – Ha szembe jönne veled egy volt triádos az utcán, észre se vennéd, bár néha voltak súrlódások még közöttük is. Most viszont komolyabb gondok lesznek…
- Ne segítsen, sejtem már. – sóhajtott föl a nagyon figyelő ultis srác. – A legelején felháborodtál a Kulturális Intézet bezárásán, meg az irodalmi egyesületek háborgásán. Na, ezeket még nem értem a kontextusban, de úgy vélem, hogy most jön a feketeleves: egy piros hetes képében. Olyan ez, mint egy csendes-ulti…
- Ügyes vagy, fiam! – csippentett a szemével a nagy kártyás, és félre nem érthető módon intett a söntés irányába.
Jött a fröccs.
- Az átnevelés, – kortyolt az öreg, – lényegében sikeres volt, de úgy döntöttünk, hogy egy fedőszervezet égisze alatt mégiscsak rajtuk tartjuk a szemünket. Na, ez volt a Kulturális Intézet.
- Hoppá! Amit most szüntetnek meg, mert bürokráciacsökkentés! - reagált az ifjabbik kártyás.
- Na, ez a baj! – sóhajtott egy kissé megtörten az öreg. – Mivel olyan költői lelkük volt, ezért a 1990 –es években arra köteleztük az átnevelődött új honfitársainkat, hogy rendszeresen publikáljanak az olyan kamu, általunk létrehozott folyóiratokban, mit az ÉS, Jelenkor, Új Írás, stb. Mindegy, hogy milyen szemetet raktak fel, a lényeg az volt, hogy a tartótiszt láthassa, ellenőrizhesse őket, mert a személyes kontaktra egyszerűen nem voltunk elegen. Ez fontos volt, mert azért a vér nem válik vízzé! Ezek bűnözők, gyilkosok voltak, hátha visszaesnek?!
- Aha. Már értem. Néha a kezembe került egy-egy példány ezekből a lapokból. – bólogatott a pultoscsaj. – De ennyi figyelés elég volt?
- Haladtunk a korral, drágaságom! – kacsintott rá Pistabá. – Az internet terjedésével sorra-rendre hoztuk létre az irodalmi köröket. Persze, néha ártatlan báránykák is beléptek az ilyen portálokra, de azért a nagy részük máig is a Triádok volt tagja. És ezeket az oldalakat az Intézet figyelte, tartotta a kapcsolatot a „Sárkány Fejei”-vel, a 489-esekkel. Ők meg: fegyelmezték a többieket. Erre az eszetlen idióták megszüntetik a Kulturális Intézetet!
- És most mi lesz?!
- Ha nem figyel az „A” 1955-ös, akkor elszabadul a pokol…
(Na, most vége!)
|
|