Motorospihenő

(28. mese)

Ült a kocsma bejárata előtt, fekete dzsekijét kicipzárazta, kesztyűje hanyagul a földre dobva. Élvezte a kissé megdőlt fa szűrt árnyékát. A motor halkan pattogott, ahogyan hűltek a forró hengerek. Egy alkoholmentes sört dédelgetett, miközben inkább egy igazira vágyott.
Jobban szeretett a szabad levegőn lenni, mint bent, bár azt meg kell hagyni, hogy a pultos csaj elég jól néz ki.
Elmosolyodott. Csak semmi kalandozgatás! Várnak rá…
Rágyújtott.
Egy jól megtermett vörös macska osont ki a kocsmából és mellételepedett.
- Hát te ki vagy? – simogatta meg az állatot.
- Miau – válaszolt a kérdezett és dorombolni kezdett.
Szórakozottan vakargatta a macska fültövét, tudta, hogy imádják az ilyen dolgokat. Közben egy cetlit húzott elő a zsebéből, meg egy tollat. Elmélázva körmölni kezdett. Vagy tíz perc tollrágcsálás, bambulás és írás után felolvasta a kész művet a cicának:

Megállok a nyári út szélén,
- s míg a forró vas halkan pattog -
ámulok a tájba szőtt békén,
csöndbe zárnak az apró hangok.


Elmélázva egy cigi fölött,
- felrémlik egy hely és az arcod -
a térkép tudja honnan jövök,
a szívem tudja hova tartok.

-Na, milyen lett? – kérdezte a macskát. – Hehe, majd inkább egy kedves lánynak olvasom fel…
Megitta az utolsó korty sörét és felállt.
A motorhoz lépett.
A macska is.
- Na, akarsz jönni egy kört?
- Iiee – hallatszott a furcsa nyávogás.
- Anyám! – hökkent meg a férfi. – Tisztára azt értettem, hogy igen!
- Iiee – ismételte a jószág, erősen a motoros szemébe nézve.
- Mi a…?! Mi a franc lehet ebben az alkoholmentes sörben?! – forgatta tétován az üres dobozt.
- Ooór! – jelentette ki határozottan a macsek és felpattant az ülésre.
- Motor?! Hááát, te tudod… - bizonytalankodott. – De csak egy kis kört, igencsak híján vagyok a pénznek, meg a benzinnek is, lehet, hogy ki se tart a kútig.
- Ooór! – erősítette meg a kandúr.
- Ezt nem hiszem el… - mormolta a férfi, de azért csatolni kezdte a sisakját. – Egy macskával beszélgetek, aki rábírt arra, hogy vigyem egy kört motorozni! Anyám… Tiszta hülye vagyok, meg a tankot is kiszárítom.

Pár perccel később ismét leparkolt a kocsma előtt és a vigyorgó kandúr kecsesen lepattant a gépről.
Kényelmesen besétált az árnyas ivóba, vissza se nézve.
- Na, erre jól ráfaragtam…- mondta maga elé. - Ezt nem mesélhetem el senkinek, mert még beutalnak valami csendes, puhafalú helyre… Ráadásul valószínűleg tolhatom vagy két kilométeren a vasat a kútig, mindjárt meg is nézem, talán lötyög még valami…
Lecsavarta a tanksapkát, aztán ledermedt.
Csurig volt benzinnel.