Fullextra.hu

Kékacél az ég
és a zárlatos világ alatt
felsimul körém
már a gyönge szürke pirkadat.

Reccsenő a nád,
cserregő rigó felett kaszál,
vág a szálka szél,
vatta sásbugát szakítva szét.

Dér lepett fenyér
fagyzugában ott lapít a tél.
Hogy tavasz legyen:
várni kell a jót a rossz helyen.

Nézem én neked,
s megsodort cigim parázsra vár.
Most hibám lehetsz,
mint az első kósza napsugár.