Enigma 2.
Visszafelé amúgy is egy másik útvonalat néztem ki.
Cigiztem egy kicsit, hangolódtam.
Csapódtam egy lengyel turistacsoporthoz és úgy minden tízedik szót érteni véltem, a többit rábíztam az intuíciómra.
Egy dús vegetációjú völgybe jutottunk, ahol egy híd ívelt át a kristálytiszta folyócskán.
A levegő párás és hűvös lett, szinte fáztam a 40 fok után.
Itt leszakadtam a csoporttól.
Fenyőszajkók lármáztak, de sűrű gyertyános rejtette őket. Ha sóhajtott egyet a szellő, lágyan hajladoztak a csipkézett páfrányok.
A napfénnyel árnyékfoltok vetekedtek és ők álltak győzelemre.
Van ennek a helynek egy varázslatos atmoszférája, nem csoda, hogy legenda kapcsolódik hozzá.
(Megjegyzem, Hellászban nincs olyan ötven négyzetméteres üres terület, amihez ne lenne.)
Ez a folyó viszont Apollón és Érosz nyilas vetélkedésének helyszíne volt.
A végeredmény: Apollón begőzölt szerelmes, az általa űzött Daphné meg babérfa lett.
Dafke.
Röviden.
A függőhíd viszont egész fiatal, de már van ehhez is konteó, hogy akinek középen beremeg a szerkezet, annak nem tiszta a lelkiismerete.
Nálam azt tette.
Ez van, gyarló vagyok, beismerem.
Vagy a tervező, vagy a kivitelező volt az. De inkább is-is.
Egyébként egy jópofa építészeti vicc, mivel a Golden Gate híd kicsinyített mása. (Amerikai görögök dobták össze rá a manit, hát, naná!)
Van egy másik legenda is.
Emiatt a nők szorgosan mosakodtak az itt eredő forrásnál, mert attól örökre szépek lesznek.
Mondja a monda.
Izé...
A hatás nem azonnali, ez néhány hölgynél egyértelmű volt.
Viszont Papamike megbízott, ha már erre jövök, úgyhogy megkerestem a zsákomban a kis üvegcsét.
Mondta, hogy kéne a feleségének.
Mondjuk ráfért.
Kedvelem Papamike-ot.
Inkább szereztem egy kétliterest flakont.
|
|