Enigma 3.
Ha valaki tervbe vette, hogy megnézi Hippokratész szülővárosát, a szép Larisszát, nos, megtettem helyette, hogy neki már ne kelljen.
Elkéstem én is néhány évet.
Földrengető Poszeidon erős hátával tiszteletét tette itt egy párszor és a legutóbbi gyors újjáépítés alapanyaga már nem korinthoszi oszlop volt, hanem vasbeton.
Ám valahol útközben beüthetett egy általános és kitartó kőműves sztrájk, vagy egy harminc éves recesszió, mert nem fejezték be ezt se.
Gondoltam én, ott, és sajnáltam őket.
Aztán később elmondták, hogy amíg nincs teljesen kész a ház, addig nem kell építményadót fizetni.
(Például nem vakoljuk be, nem fejezzük be a legfelső szintet, vagy is-is a biztonság kedvéért.)
És errefelé komolyan veszik a matekot, mert azt is (!) ők találták fel.
Bizonyára voltak ennek a városnak rejtett szépségei, akárcsak Salgótarjánnak, de én nem akadtam rájuk.
Ezért a buszcsatlakozásig (gondoltam: ha lesz egyáltalán) beültem egy tavernába elütni az időt.
Ez a krimó is kék-fehér volt, vélhetően a helyi ÁNTSZ ezt rendszeresen ellenőrzi és a zöldre, vagy ne adj isten barnára festetteket keményen szankcionálja.
Sört ittam, a helyiek meg bort, vagy frappét.
Ezek a hellének fejenként és évente úgy 15 kilogramm tiszta kávébabot (abból is az instant Nestlét) fogyasztanak.
(Ezt meg Nikitől tudtam, aki félhellén, néha titokban teát iszik.)
Ez igaz lehet, mert kávézóból úgy százméterenként volt vagy egy tucat.
Ha egyszer Brazília bojkott alá vonja Svájcot, először Görögországban lesz népfölkelés.
Ezen ledöbben majd sok politológus, de én szóltam előre.
Aztán befutott egy poros busz és már haladtam is a Thesszáliai síkra.
Mert ott nevelkedett nagy kedvencem: Alexandrosz. (O mega.)
Méghozzá Trikalában. Trikalá= három jó. Éspedig: ivóvíz, dinnye, nők.
Állítólag.
Saját preferenciáim kettőben eltérnek, de ez egyéni szocprobléma. (Sörre dinnye?!)
A hegyek kopárak voltak, valami nem is kaktusz, nem is fű borította őket. Ahol viszont ez az izé virágzott, ott egyszerűen meseszép lett minden.
Hol kék, hol sárga dombszéleket alkotott, mintha fantasztikus, távoli állatok heverésztek volna a völgyekben.
Ha élethűen le tudnám most festeni, azonnal besorolnának valamilyen szélsőséges izmusba.
Vagy látásvizsgálatra.
Zötyögtünk át a síkságon, ahol a szokásos dolgokat, meg valami furcsa gizgazt termeltek, mint utólag megtudtam: gyapotot.
Hm.
Nem láttam egy darab négert se.
Nagy pofon volt ez gyermeki énemnek, akinek némileg túladagolhattam H. B. Stowe és Mark Twain műveit.
A néger és a gyapot úgy kiegészítette gondolataimban egymást, mint felnőtt fejjel a sör és az Unicum.
Viszont voltak változatos traktorokon szikkadt, egyen-görögök.
Nem egy kényeztető hely ez, mostanában nem írnak errefelé eposzokat.
De Zeusz se figyel már rájuk.
Valami joghurttal van elfoglalva, láttam a tévében.
|
|