Prózazonnal
Hát, tudod...
Borús napokra szétborult napok.
Szőnyeget szövő idők, de minta semmi sincs,
Tátitá... papam..., ha tétován a kéz legyint...
- Verset írsz, Sas? - billegtet meg egy üveget előttem Sanya.
- Eh, csak firkálgatok. Lehet, hogy majd jegyzetelek. Azonnali próza beb.szás közben. Ilyesmi.
- Akkor ez a sompálinka...?
- Akkor ez.
Tölt.
Egy rövidet, mert hosszú lesz az éj.
Felpisszentek utána két sört, belehúzunk, aztán tovább sétál a gyümölcsdíler,
én meg már végképp kiestem a ritmusból, tényleg próza lesz.
Pohár le.
Elegánsnak álcázott asztalterítő, ahol régi teliholdak ködös fényét zárja be a gyöngyfehér négyzetminta.
Némi további kontrasztként egy vörösborfolt mellett ácsorog készenlétben a Szilágyi pincészet 2013-as tokaji furmintja.
És a műszálas csoda amőbaként tart a felületén vagy féltucat 7 up csöppet apró, helyi csodaként.
Az ima felnéz, és ím az (khm...) ufólámpán körbe járkáló katicabogarakat vehet észre,
akik túl korán lettek ébresztve ezzel a bulival.
Meg egy pár molylepke is bukózik, fejelget.
Felejthet.
Közben a székely himnusz népszerű feldolgozására tátog a csapat nagy része,
de a refrént azért ismerik.
Vége.
Nekem is, majdnem.
Barátságosan rám omlik a medvetermetű Laci és fókuszálni próbál a papíromra.
- Na, szóval, na! Ez nem túl feszes, lehet, hogy faszeszes? - röhög a poénján. Végülis...
Alkalmazott irodalommal foglalkozik. Hivatásos vőfély.
Felrángat, bevisz pogózni egy kis Kárpátiára, aztán lecsillapodunk az egyvérből való véregység keretéig.
- Deszépvolt!
- Ria, ria, Hungária!
- Na erre iszunk!
- Meg arra is! Höhö...
Én meg óvatos léptekkel a kabátomhoz.
...
Facér egy idő van.
Szívom a digitális cigit, az analógot már leraktam.
Talán emiatt feszül az állkapcsom, mint Ellen Ripley hadnagynak a klónozás után.
...
Felharsan a Zöld a bíbor és a fekete, úgyhogy vissza a terembe, rázok egyet.
Meg a kétforintosra is.
Egy gyors stamp, amihez leigazolom Robi poharát, ő meg csúnyán néz, úgyhogy indokolok:
- Az alkohol fertőt: egy tó partján, a nádban toportyán!
- Ez már sulyokvetés! - véli ő, műméreggel.
Iszunk.
...
"180 kilométer, néha több,"
Mondjuk, most ide egy kicsit kevesebb. Miskolc...
Gőzbagó. Igazi steampunk lettem.
Valakivel, régen, kiveséztük ezt a stílust..., hogy majd együtt, Kolozsvár...
Na, az már a múltköd.
Ellenben a gondolati előfeszítés hat: - Csak a Diósgyőr! Csak a Diósgyőr!
Üvöltjük boldogan, pedig van itt néhány látens Fradista is.
És jön a témavizsgálat, egy jó tízperces Edda egyveleg.
Közben anyagcsere.
Pisi ki, sör be.
"Közeli helyeken,"
...
Igen.
Leülhettem mellette szótlanul, átölelt...
Elviselte a zenémet, szerette az írásaimat...
És jókat is főzött...
Kötött volna magához, a talán és a lehet éltette...szere...
Na!
Ember!
Írás felfüggesztve!
- Ha mindenképpen múltbarévedünk, tegyük azt gyógynövényekkel! - szólítom fel magamat,
hogy a szívközeli problémák Unicumos megoldását átvezessem. (1790!)
Gyorsan körbe is járok, ne kelljen egy félig üres üveget hazavinnem.
Annyi alkohollal készültünk, amivel kiirthatnánk két közepes öregotthont.
Mind fel van bontva.
Jó, ezzel megvolnánk, jöjj söröcske az apucihoz, így, jegyzeteljünk tovább.
(Már, ha ezeket az ákombákomokat el fogom tudni utólag olvasni, höhö. Már most se tudom.)
Detankcsapda!
"Engem az se érdekel, ha ki vagyok rúgva!"
...
Kicsit zihálok, ez kemény menet volt.
De fogyóban vagyunk, már csak a kemény makk maradt. (Hehe.)
Jobb is most ez a lassabb szám, hogy utolérjem magamat.
Naszóval.
Esélytelen választás voltam, csesszemeg...
Csapda.
Nemtank. Izéna.
Lélekcsapda.
Ezt felismervén...
- Sas, b.meg! Ne firkálj má, hanem! - szólít fel Tomi és már ki is tölt a két pohárba és ugyanannyit mellé.
Csoda ez az asztalterítő...
Vagy ezt már...?
...
- Elég szar itt az ivararány. - jelenti ki egy csuklás után Tomi.
- Ja, - hagyom jóvá - eljő ennek a felismerése még egy kanbulin is.
- Yes, lényeglátol! Iszunk még egyet, bölcs rabbi?
- Tehetünk a sors fintora ellen?
...
Phű!
Ez majdnem búvár lett.
Nem kéne keverni. (Ezt hányszor megfogadtam már...)
Na, hol is...
Ja, eleresztettem. El kellett. Mert..., mert.
Nem, ezt nem írom le, csak rosszabb lenne.
Esélye volt és van is neki.
Mostmár.
...
Derohadtúl sajnálom magamat...
...
Kissé ellankadtam.
"- Legyen: Gültem."
Legyen.
Hárman fekszenek összetolt székeken, Sanya bólogat a suttogósra vett zenén, vagy így alszik.
A többiek meg akárhol.
...
Milyen furcsán józannak érzem magam.
Tarthatatlan.
Összetolok néhány széket.
...
Maradt egy hosszú korty a gömböcüveg alján.
Ez majd zárlati áramra kapcsol.
Fordított lidércenzim.
Jó éjt... Kedves...
|
|