Árny a fák alatt
Persze, persze, nincs a jambusokba több varázs, a szív csak egy motort
vitt, s ha némi régi hormonok miatt a fordulatra tolt,
este várt a földutakra zöldező,
rendezett, legeltetett mező.
Nem tehettem érted ezt.
Értem ezt.
Nézd, ha rásimítok itt ma egy bokor, vagy egy virág fejére, még
elmesélhetem neked talán az illatát, s szerény nevét,
hisz ki hallaná a szürke fák alatt
dallamom sötétbe hullt neszét,
s némi felkavart avar:
kit zavar?
Nos, nem őrzik itt a szőnyegekbe szőtt, selyem puhán szöszös mohák
elkalandozott, remegve felfedezni tért kezünk nyomát,
s két vidor rigó sosem fütyült dalát,
mégis elfogom varázslatát.
Érzem itt a szív helyét...
van miért.
|
|