Életszagú gyakorlat 2.
- Nos, uraim! A mai ellenőrző gyakorlatot megfeleltre minősítem! - jelentette ki a parancsnok. - Khm. Volt
ugyan egy-két apróság, amit majd kénytelen leszek hosszabban is kifejteni a laktanyában,
ha beérkeztünk, de összességében megfelelt. A jerkék kihozatala ugyan nehezen indult, viszont kosok szinte
maguktól özönlöttek elő... és hát, khm... Így utólag ez már érthető is.
Mostanra a tűzoltó csapat és egy amatőr pöcegödör tisztító alakulat között kinézetre nem sok különbség látszott, talán csak a hangulat volt más.
A tűzoltók visszafogottan, de határozottan röhécseltek és egymásnak mutogattak érdekes dolgokat a közelben.
Volt mit.
A telephelyen önfeledt állati gruppenszex folyt, csupa emeletes birkát lehetett látni.
Ebbe a nem mindennapi látványba rondított bele egy távolról, majd egyre közelebbről is őrültnek tűnő
ember, aki artikulálatlanul üvöltött és marokszám tépte a haját.
- Ki??? Jaj, ne... De ki?! Arrrgh! - nézett szét zavart tekintettel. - Ki tette?!
- Mit, ha szabad kérdeznem, tisztelt... khm... elmeháborodott úr? Hm? - érdeklődött higgadtan a
parancsnok, pedig nagyon nem szerette, ha a szavába vágnak.
- Én... Jaj... én...
- Igen? Ön. Figyelünk.
- Én... jaj nekem...! Én vagyok az agronómus!
- Megértem, - próbált humánus lenni a péká, de megremegett egy izom az arcán, és látszott, hogy ezt
a szerepet nem neki szánta a teremtő - megértem én, szar a munka kevés a fizetés..., de talán távolabb
is siránkozhatna emiatt, én meg folytatnám az értékelést, ha szabadna!
- Nem! Illetve... Már mindegy... A kosok... brühühü! Hát nem értik?! - elcsukló hangon kezdte magyarázni
az agronómus - Ebből 150 nap múlva bárányok lesznek... Értik?! És jó eséllyel ez túl korai ellés lesz,
megfagynak télen! Értik?! Lőttek a húsvéti olasz exportnak! Több tízmilliós lesz a kár! A hülyeségük miatt!
- Ezt kikérem magamnak! - replikázott a parancsnok, de megérezte a baj közeledtét és gyorsan reagált. - Szolgálatparancsnok!
- Parancs!
- Irányítsa a munkát! A kosokat leszedni!
- Na, erről beszéltem... - sóhajtott föl Matyi.
***
Az állatok sem szeretik, ha zaklatják őket szexuális tevékenység közben.
És egy jó felépítésű tenyészkos ennek nyomatékot is tud adni.
Szó szerint.
A kialakult zűrzavarban a frontvonalak gyorsan változtak.
Volt, hogy két tűzoltó lecibál egy felhergelt hímet a választottjáról, aztán néhány másodperc múlva az
egyik ember feküdt, a másik bicegve futott. Aztán a vízágyú bevetése se volt a legokosabb dolog.
Legalább annyi embert trafált el, mint állatot. (Erre később azt védekezte a vízágyú kezelője, hogy
"minden annyira szaros és sáros volt, nehéz úgy a külső jegyek alapján a különbségtétel".)
Aztán lassan győzött a homo sapiens az intelligensen alkalmazott ordítozással és hadonászással, valamint
az ösztönösen használt raklapokkal és létrákkal.
(Folyt. köv.)
|
|