Kör
Ahogy a virágból kibomlik a szín, s aztán az illat,
úgy szerettelek meg, éreztem, hogy itt vagy,
és akkor ránk is mosolyogta az első hajnali fény,
hogy már mi lettünk, nem csak külön te és én.
Abban a pillanatban belül maradtam,
mert ott és akkor erősen hittünk abban,
hogy lehetséges e világból a szökés,
s hogy erős köztünk a kék kovalens kötés.
Aztán úgy gondolta már megint a megtagadott Isten,
hogy Ő játszik, de számára szabály nincsen.
Az viszont maradt, hogy kérek egy konyakot, meg még egy sört,
...és rajzolok itt a párás pultra egy kört.
|
|