Roppantsd szét bennem ezt a feszítő csöndet,
robbanjon semmivé Sorsomnak néma kínja!
Ne mondd, hogy hiába állok most előtted,
s burjánzó bánat tövét nincs, mi kiszakítja.

 

Ölelj kebledre, s vigasztalj örömökkel!
Lelkemmel is lássam a születő lét-csodát!
Fogadjon be, s ébresszen könnyű lélekkel
a tavaszi rügyektől tündöklő új világ!

 

Lélegzeni akarom a boldogságot,
hisz ez a tűnő élet oly gyorsan elszalad!
Szívembe szórni mosolygó szivárványok
ábrándjait, s elhinni, hogy mind bennem marad.

 

E kínzó hallgatást fürdesd szeretetben!
Illanó létem alkonyán adj még látomást!
Kacajok mögötti könnyes szenvedésben
tanítsd meg hitünkben az igaz elfogadást!

 

2013. március 13.