Elfojtom hát magamban a szót.
Ne halljátok sóhajtásom,
se esdeklő kiáltásom!
Fessétek üdvössé a valót!

 

Ne lássatok nyomort. Nem segít
a koldusokon a fintor –
csak legyen otthon egy jó bor,
mi alkalmanként majd ellazít.

 

Kövessétek a politikát!
Higgyétek, hogy tiértetek
születnek a Nagy Törvények,
s hogy elenyésznek az intrikák.

 

Megtartom magamban bús imám.
Tátongó ablakot rakok:
körmömmel üreget marok
szépre vágyó lelketek falán.

 

Ne töltse azt, csak üde tavasz:
csak szépre nyíljon szemetek,
s igaz karok öleljenek…
Vágyatok legyen örök vigasz!

 

Nem mondom el többé, hogy mi fáj.
Mosolyban rejlő zokogás,
temessen el a hallgatás!
A csend talán örökre bezár.

 

2013. február 8.