Létem véres húrjain lépve
még mindig esengve várom
azt a szárnyaló, bűvös csodát,

 

mit a mesét hallgató gyermek
szűz gondolatvilágában
tiszta képzelettel élhet át.

 

Még biztassátok fáradt lelkem!
Vigyétek parázs-kínjaim
Sorsomtól távol, messze tovább!

 

Öleljétek át szép szavakkal
gyászba borult büszkeségem,
ezt a bágyadt, szelíd-ostobát!

 

2013. 06. 14.