Élni volna jó!
Áttörni e szürke csenden
kő-dermedt vágyaim,
s úgy hálni fáradt éjeken,
miként szűz szirmok pihennek
mézbokrok ágain.

 

Szelíd méltóság kell nekem.
Tartaná kínjaim
alá feszült büszkeségem,
mit elkoptattak az évek.
Hol vagytok, álmaim?

 

Élni volna jó!
Csak úgy boldog-egyszerűen.
Feledve ráncaim
közé mélyült szenvedésem,
s örülni a létezésnek
bennetek, napjaim.

 

Könnyű libbenés-sejtelem
fedhetné útjaim,
hogy szelíden küldjem létem
sóhaját az örök télnek.
Vigyetek, vágyaim!

 

Élni volna jó!
Lenni gondtalan-szerényen,
feledni titkaim,
mint ifjú szemérmem,
s üzenni a Mindenségnek:
Eldobtam átkaim!