NINCS

csak egy okot mondjatok
amiért érdemes élni
egy elhagyott állomás
pókhálós ablakán
tükröződik arcom
feladom minden harcom
leköpött báb vagyok
torzszülött hasonmás
nincs kiben
nincs miben
és nincs miért hinni
ha majd meghalok
csak nyűtt nyomort hagyok
ki tudja hányadik felvonás
ólomfüggönye hull le rám
a legfelsőbb csillogás
könyörtelen jogán
se múltam se jövőm
se célom se időm
hogy tanuljak remélni
nincs kitől
nincs miből
nincs itt semmi
csak a végtelen
lüktet éhesen
az egész oly képtelen
mégis igaz
megfojt a gaz
az indulat szétfeszít
nincs ami elröpít
és nincs vigasz
nincs kitől
nincs miből
nincs itt semmi
csak a félelem
kimondani sem merem
keserű fintort vág
a sosem volt szabadság
a szeretet elveszett
s bennem lakatlan sziget
mar vérző hiányt
haldokló hitem
a semmibe kiált