Tudatomba hasít a hűvös reggel. A remény ma is megitat méreggel, s felzokog kesergő lelkemben az ébredés. E gúzsba kötött lét valamit az égre vés, de előlem eltakarja csöndjével a pirkadat. Árva tegnapom ott maradt puha paplanom alatt. A redőny közt beszűrődő fény, mint fáradt rebbenés, pilláim közt áthatol, de messze még a napsütés. Az estbe hiába törtek bele a szavak. Szilánkos darabjaik szelíden alszanak. A hiány csókjával köszönt a reggel. Betakarhatnál szeretet-kéreggel.
