1. A pókhálóban vergődő aprócska rovar egy szoba sötét sarkában senkit nem zavar. Minden, ami láthatatlan, tudaton kívüliként porlad szét. Így lesz belőle talp alatti söpredék.
2. Fegyelmezetten állnak kiszámítható pontokban a falra vetülő árnyak. Mindegyik épp olyan, mint a testbe zárt lélek. Gúzsba kötve, megfeszítve a mozdulatlanság szorosan fogja, míg a sötétség valamennyit összemossa.
