Illatod elszállt.
A csönddé tört sóhajban
mozdulatod képzelt síneken zakatol.
Őrzöm egy tűnt idő perceit,
gyertyafény vagyok, s te égető, rőt pokol.

 

Se titok, se múlt,
el nem tűnhet nyomtalan.
Árnyékod emlékeimbe visszahatol.
Hangod már messze cseng, mégis itt
a párnák alatt, hajszálaid közt dalol.