Nem élem az adventi fények melegét.
Lángtalan, szűz gyertyák törzse felett
fülledt homályban, tovalépő szeretet
bontja meg a várakozás csendjét.

 

Szótlanság nehezül minden lélegzetre,
de feloldoz a megsemmisülés.
Elengedő, szomorú beletörődést
visz hátán az idő bölcs kegyelme.

 

Ha majd felállok, fetrengő gyávaságom
rongyait lelkemből kiégetem.
Vakablakon túl ne keressem életem.
Ott csak álmok romjait találom.